A Fáraó Átkáról mindenki hallott. Több mint egy évvel ezelõtt, volt a TV2-n egy film, ami a probléma megoldását tárta fel. Ismerõseim közül kevesen látták, ezért teszem közkincsé, a filmben elhangzottakat.
Közismert tény, hogy azok az emberek, akik "megzavarták" a Fáraók nyugalmát (régészek, a piramisokban dolgozó munkások), rövid idõn belül meghaltak.
A médiák azonnal ugrottak a történtekre, és megteremtették a legendát, a Fáraó Átkáról.
Késõbb valamennyi elhunytat exhumálták, és alaposan megvizsgálták, hogy mi okozhatta a halálukat. Egyetlen közös elemet találtak, "Kannás Penész" félék családjába tartozó gombákat, és spórákat, a légzõ szervekben.
Arra a megállapításra jutottak, hogy a sírkamrákat, elsõsorban a sírrablók elleni védekezésül, a fõpapok fertõzték le, szándékosan a már említett penész fajtával, ami halálos toxint képes termelni. A szervezetbe került spórák, a testben lévõ nedvesség hatására, szaporodni kezdtek, és elvégezték a halálos küldetésüket.
Mivel a feltárások során, több olyan sírt találtak, ahol csak kevés, és nem a legértékesebb mûkincsek hiányoztak, ráadásul többségük feldöntött állapotban volt, arra következtettek, hogy errõl a halálos fenyegetésrõl, a sírrablók egy része tudott. Ezért a legtöbbször gyorsan rohanva szedték össze az elrabolni kívánt holmit, nem válogattak, mert tudták, hogy ha sokáig tartózkodnak bent, akkor meghalhatnak...
Ugyanerrõl szól a következõ MTI hír is:
A múmia átka nem létezik
Bécs, 2001. augusztus 6. (MTI-Panoráma) - A fáraó átka, amely állítólag a Tutanhamon sírkamráját felfedező Howard Carter számos társának és az ásatás mecénásának, Lord Carnavonnak a halálát okozta volna, egyszerűen nem létezik, pusztán a fantázia szüleménye. E tény alátámasztásának sokévi munkát szentelt Domenic Montserrat angol egyiptológus.
A British Museum 35. vitrinében pihenő 22542-es számú kiállítási darabot illetően a teremőrök sokáig tanácsolták a látogatóknak, hogy ne időzzenek az Amon-Ra templom papnőjének szarkofágja előtt, mert azt átok sújtja, ami 1880 óta már 13 embernek az életébe került.
Montserrat most megnyugtatja az aggódókat: a múmia átkáról a régi egyiptomiak mit sem tudtak, azt ugyanis 180 évvel ezelőtt találta ki egy angol írónő. Jane Loudon Webb 1821-ben, Londonban tanúja volt annak, hogy múmiákat csavartak ki a gyolcsból. Ez az akkor 25 esztendős hölgyet tudományos-fantasztikus regény írására serkentette, amelyben egy dühös múmia új életre kelve megfojtott egy régészt.
Ettől kezdve a bosszúálló múmia alakja számos horrorban garázdálkodott, s 1869-ben jelent meg első ízben "A múmia átka" címmel. A századforduló után, 1912-re a motívum már annyira népszerűvé vált, hogy akadt, aki még a Titanic katasztrófáját is annak tulajdonította, hogy a hajó egy egyiptomi hercegnő szarkofágját fuvarozta.
Tíz évvel később - amikor Howard Carter feltárta az i.e. 14. században élt Tutanhamon fáraó sírkamráját - az állítólagos átok a sajtó címoldalaira került, ugyanis Marie Corelli írónő előre figyelmeztetett: a lezárt sírkamrába hatolókat utoléri majd a legszörnyűbb büntetés. Jóslata teljesülni látszott, amikor az ásatások mecénása, Lord Carnavon nem sokkal később meghalt, s sok szakértő csak hetekkel-hónapokkal élte túl a kamra meglátogatását. A lapok nyomban tudni vélték, hogy a múmia átkának, és a sírokba falazott veszélyes anyagoknak estek áldozatul.
Montserrat szerint viszont a fáraók korában mit sem tudtak a mikroorganizmusok és fertőzések összefüggéseiről, ezt ugyanis csak évezredekkel később, a 19. században fedezték fel. Az igazság az, hogy a sírkamra feltárása idején Carnavon már rossz egészségi állapotban volt, s az expedíció jelen lévő 26 tagja közül húszan még tíz év múltán is éltek, a Tuntanhamon múmiáját boncoló orvos, Douglas Derry pedig 87 évet élt.
Ezen kívül Montserrat arra is rámutat, hogy a korabeli források nem szólnak semmiféle átokról, akkori periratokból viszont tudható, hogy a sírkamrák fosztogatóit még csak nem is sírgyalázás, hanem lopás miatt fogták perbe. Ez még egy olyan esetben is így volt, amelyben a sírrablók a múmiák felgyújtásával világították meg a sírt.
Másfelől a sírok - de különösen Tutanhamon - kamrájának felnyitása az oda temetett holtaknak kifejezetten "érdekében állt", hiszen az egyiptomiak hite szerint a fáraó lelke addig él, amíg említik nevét a földön. És mivel a sírkamra feltárása kétségtelenül örök világhírnévre segítette a fiatalon elhunyt fáraót, a kutatókat nem hogy átok nem sújtja, hanem nyilván éppen a fáraó áldását élvezik - véli Montserrat.
A brit szerző kutatásai azért érdekesek, mert azt már kiderítette a tudomány, hogy a Tutanhamon-sírt feltárók némelyikének betegségét és halálát a sírkamrában belélegzett mikroorganizmusok okozták, de az emberek fantáziájában megszületett "múmia átkának" történetét ő dolgozta fel először részletesen.
Ha érdekli, hogyan született
ez a legenda, kattintson ide !
